Persze mindenki tudta, hogy merre van s merre kell mennie. Csak mi vártunk valakire, egy ismeretlen jószívű, mosolygós bácsira, - ezt már tudtam előre - aki aztán kimentett a tanácstalanságból. Ilyenkor érzed, mennyire jó, ha az idegen érzések közepette valaki jön és felkarol, annak ellenére, hogy életében még sosem látott. Ez a lényeg! :) Nem is ismer, de máris...és a további napokban ez a tapasztalat csak folytatódott.
Ő vitt el drága lakótársnőimhez, a gen2 casettába. Az itteni napokról majd külön, később. Megérdemelnek egy egész bejegyzést! Veramente.
Először muszáj volt megszoknom a környéket. Hogy nincs corny cafés karamelles kávém, nem látok annyi pékséget, nincs is majdnem. S hogy bárba nem este mész, hanem ott kezded a napot, esetleg ott ebédelsz. Teljesen más. És hatalmas! Még annál is nagyobb. Nem tudom. Egyszerűen óriási ez a hely. El sem tudtam eddig képzelni, milyen ekkora helyen lakni. Az emberek is csak nyüzsögnek. A metró. Valami furcsa érzés, amikor 20 percen keresztül összenyomva vagy rengeteg turistával. Mindenki szeretné látni a Colosseumot, a Szent Péter-bazilikát, a Fontana di Trevit és így tovább. Minden nap mindenki szeretné látni és ezért ott vannak azon a metrón, amin azok is, akik munkába mennek vagy suliba vagy mint én, csak úgy élvezni akarják a római hangulatot.
Ennek köszönhetően kerültünk el a Szent Pál-bazilikához. Csak kiváncsiságból, hogy miért is az a megálló neve,´Basilica di San Paolo´. Biztos valamiért. Ahogy kiszálltunk a metróból, nem is lehetett látni, hogy itt valaha is létezett egy bazilika. Végül csak egy kis toronyt pillantottam meg. Elindultunk felé. Már egy templomot láttam. De hogy ezután mi történt!
Bent volt maga a Hatalmasság. Oszlopok, amelyek ámulatba ejtettek. Én nem is tudom ezt leírni. Ott volt Szent Pál szobra és a hatalmas bazilika, azokkal a nagy fehér oszlopokkal. Csend volt és félig üres. Nem volt turistás. Valami autentikusat éreztem és a jelenlétét. Itt ragadott el igazából a minden és éreztem valami olyat mint tavaly Assisiben. Időt a csendre. Nagy élmény!!! (S most eszembe jutott. Kicsit olyan is volt mint a Herkulesben. Nagyon herkuleses.)
Azért jó itt lenni a mindennapokban, mert minden nap látok valamit, ami tetszik. Otthon is így van. De ez most új. :)
Például.
Milyen jó lenne a város közepén egy ilyen teraszon élvezni a napot:
Vagy vacsorázni egy római szűk utcácskában:
Esetleg minden nap ebéd után kappa caffè-t inni? (espresso+nutella+ tiramisu hab)
Ilyeneket éreztem az első napokban. Persze, csak zek, színek, illatok foszlányai az itteni életből.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára