Gen2

Milyen jó érzés családban lenni.
Az utóbbi napokban ezt élem meg, bár az igazi családomtól messze vagyok. Még jobb érzés egy olyan családban találni magad, ahol csak pár napja/hete ismered a tagokat és mégis olyan mintha...(és most egy tényleg megélt élmény. nem csak valakitől eltanult bölcsesség)...már évek óta ismernénk egymást!
Örülünk egymásnak-együtt mint a kicsik, beszélgetünk, ki hogy van. Igazi, őszinte, szívből fakadó öröm!

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35)

Ahogy már említettem, amikor idejöttem Olaszországba, nagy segítségemre volt a Fokoláré. Az első pillanattól kezdve ott voltak mellettem és segítettek. Bekerültem a gen házikóba és ott laktam velük egy héten keresztül. Ez pedig egy hatalmas nagy ajándék és élmény volt! Elena, Ele és Anna Chiara. Teljesen más egyéniségek és mégis valamiben egyek voltunk. Ott aztán kényeztettek mindenféle olasz ételekkel, segíteni próbáltak, amikor próbáltam megérteni az olasz rendszereket és megértőek voltak, amikor kerestem a szavakat. Megtanítottak, hogyan kell igazi espressót csinálni mandulatejjel, hogy a pasta készítésénél kell egy kis cukor is, akkor kapja meg az igazi ízt (szicíliai tanács) s arra is rájöttem nekik köszönhetően, hogy milyen finom a zöldség (spenót, bab), ha jól el van készítve. És még csomó nevetés, együtt töltött percek velük és a gen2 többi tagjával.

Amióta elköltöztem tőlük még mindig hetente találkozunk. Múltkor vacsorázni indultunk a Monti-negyedbe, a héten pedig egy nagy pizzázás volt a gen házikóban. Állandóan új arcok csatlakoznak és alig győzöm megjegyezni a neveket. Amikor meg elkezdik az igazi olaszos konverzációkat...akkor sajnos még mindig érzem, hogy külföldi vagyok. :D De ez így van rendjén. 

Szóval teljesen rájöttem, hogy sokkalta könnyebb átadni magadat a boldogságnak és a szeretetnek. Amikor jönnek a nehezebb percek, el kell azokat távolítani és rögtön beledobni magad mások szeretésébe. A legjobb érzés, amikor van minek örülni..és mindig van. Mert mindig jönnek új és új emberek, még újabb helyzetekkel. Ezek a váratlan találkozások adják az energiát. 

Majd még fogok feldobni pár kedvenc gondolatot Chiara Lubichtól, amik segítettek a napokban. Most nincs nálam a könyvecském.